Hű, de régen is kezdődött...
Még tanári pályám kezdetén, a gödi Németh László Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény falain belül, akkori textil szakos tanítványaimmal álmodtam meg a divatbemutatót.
Az első évben népek ruháit készítettük el a saját átírásunkban textilekből, kézi varrással, kötözéssel. Ekkor még nem voltunk elég bátrak, így az iskola tánc szakos tanulóit kértük fel modelleknek. Rájuk szabtuk a ruhákat, így rendszeresen bejártak ők is óráinkra próbálni. Hosszú heteken át készültünk, mire az év végi kiállításra elkészültek a ruhák.
Az alkotói folyamatot nagyon élveztük, a közönségnek is nagyon tetszett, így már ekkor tudtam, hogy ez valójában pusztán egy nagy projekt kezdete, így lesz még sok-sok folytatás...:)
Textil szakosaimmal az ezt követő legsikeresebb munkámnak a "Tengerek bálja" című divatbemutató projektemet érzem. A véletlen hozta, hogy ezúttal a papírmasé technikáját alkalmazzuk ruháinkhoz. Drótból és csirkehálóból készítettük el az alapot, amelyre rádolgoztuk a papírt...mondanom sem kell, hónapokon át. Ezzel kapcsolatban a mai napig mosolygok, amikor eszembe jut, hogy elindultam 15 méter csirkehálót vásárolni. Az eladó megkérdezte, hogy hagyományos tyúkokhoz vagy japán kakasokhoz kellene? Amikor nevetve közöltem vele, hogy papírruhákhoz viszem, akkor valószínűleg fogalma sem volt, miről beszélek...Persze ekkor még én sem láttam magam előtt teljes pompájukban a ruhákat.
Már a munka elején tudtam, hogy ezúttal nekünk kell lenni a modelleknek, azaz nekünk kell majd felvonulnunk a ruháinkban, mert hónapokon át már nem tudnak majd a tánc szakosok bejárni hozzánk. Elsőre kicsit meglepődtek az ötlettől tanítványaim, de aztán közölték, hogy egy feltétellel vállalják, ha én is fellépek velük. Hát örömmel tettem...:)
Ezt a divatbemutatót már a hosszú iskola folyosójára álmodtuk meg. Középen teljes hosszúságban leragasztottunk egy fehér papírtekercset - ez volt a kifutó. Két oldalon állt a közönség, mi pedig fényekkel megvilágítva, zenére és konferálásra vonultunk végig a kifutón.
Többen azt mondták utána, hogy úgy érezték magukat, mintha egy párizsi divatbemutatón lettek volna....:)
Pár hete kaptam a hírt egykori főiskolai tanáromtól, Havasi Tamástól, hogy megjelent kiadványuk, amelybe példaként az én divatbemutató projektem is bekerült. Elérhető:
itt.
Ez különösen jó meglepetés volt abban az évben, amikor éppen balatonalmádi tanítványaimmal készülünk az újabb divatbemutatóra.
